Bemutatkozó

Volt egy gyermekkori mesekönyvem, a címe az aranyecset. Arról szólt, hogy egy festőnek olyan aranyecsete volt amivel ha lefestett valamit az életre kelt. Ez egy szép álmodozási lehetőség egy gyermeknek, tovább lehet mesélni a papíron, vagy a vásznon egészen öregkorig. Ez volt az első inditék.

A rajzolást, festést gyermekkorban kezdtem Kárpáthi Piroska rajztanárom és Szalontai György festőművész keze alatt. Az érdeklődésem ellenére mégis más pályát választottam, hiszen abban az időben nem volt általános, hogy egy parasztszármazású gyerek művészpályára indul.

Ennek ellenére ezt a munkát sohasem hagytam abba mert ha a firkálás erejéig is, de mindíg a kezemben volt a ceruza, mert ha unatkozik a gyerek, vagy a felnőtt, firkál a jegyzetei szélére.

Az első alkalom amikor komolyan készültem a nyilvános megjelenésre egy hobbikiállítás volt a munkahelyemen 1975-ben.

Még ugyanebben az évben a volt Dózsa művelődési házban Baján mutatkoztam be önálló anyaggal.

1980 ban Garán a szülőfalumban volt önálló kiállításom, majd újabb hosszú szünet után most 2004 ben határoztam el hogy néhány helyen újra megjelenek a munkáimmal a nyilvánosság előtt.

Június 4-től egy hétig Vaskúton a művelődési házban,

Augusztus 7.én Bácsszentgyörgyön .

Október 23,án Madarason

Ma, november 13.án Garán állítottam ki a meglévő kiállítási anyag egy részét.

A következő évben folytatni szeretném ezt a bemutatkozó sorozatot.

A jövőben többet szeretnék foglalkozni kisplasztikák készítésével ezzel és a terveimben szereplő nagyobb méretű képekkel szeretnék majd megjelenni, hogy ezeken keresztül bemutathassam azokat az általam fontosnak vélt gondolatokat, amelynek néhány első zsengéje a most közönség előtt lévő anyagon is fellelhető.

Sok festő első kijelentése szokott lenni az, hogy nem hajlandó közönségigényeket kielégíteni, ezt a gondolatot én nem vallom, hiszen az elmúlt években sok esetben restauráltam és festettem egyházi tulajdonban lévő képeket Pld. a garai kálváriaképeket, amelyek már újra megfakultak a napfény miatt. Restauráltam sérült szobrokat Garán, Vaskúton és egyéb falvakban, ezek java része szintén egyházi tulajdonban van. Úgy gondolom kinek kinek joga az, hogy a saját ízlésvilágának leginkább megfelelő képet festesse meg és azt tegye a falra. Emellett persze készülnek mindazok az alkotások is amelyek önmagamnak készülnek, legfeljebb másnak is tetszik és elkunyerálja őket.

Meg szokták kérdezni milyen stílust képviselsz, mert igen sokfélék a képeid. A stílus mindíg alakul és változik. Erőteljes, ezzel egyidejüleg mégis kedves, könnyed és finom kell, hogy legyen, ami a vászonra kerül, olyan amiben mindenki megtalálja a maga érzéseinek tükrét, ami énbennem van mindenkiben van, csak másként mutatjuk meg egymásnak.